Naplemente

Ki is vagy te, Francis W. Scott?! Hiszen tudom is már, a Csak Van zenekar énekeseként hallottalak, s kedvenc kiskocsmánkban szintúgy láttalak némiképp a kancsóba fohászkodni. Akkor ugyan Bíró Szabolcsnak hívtak; s kisvártatva irigyelni kezdtelek kedves barátaid miatt. Ezen kívül sok mindent nem tudtam rólad – ám Frank Wilson óta még inkább féltékenykedem.

Tudniillik, vajon mely nőnek ne dobogtatná meg a szívét egy középkorú, ínyenc sármőr? Így képzelem el a már csupán dúsgazdag mecénása hívására munkába álló volt magándetektívet, kit F. W. Scott alkotott meg, ellenben aki immár egészen önálló életet él. Türelmesen szemlélődő személyisége olykor mégis impulzív véralkatot rejt, s miközben lankadatlanul jegyzetel abba a bizonyos képzeletbeli spirálfüzetbe, akár még az én telefonszámomat is papírjára vethetné... S aztán hamisítatlan úriemberként ott van még az inasa, André, kinek nőnemű hullával kell közelebbről ismerkednie a Mengele nevű roggyant bárkán Csontváz Jack lelombozó társaságát „élvezve”...

Persze, nehéz ügy mondjuk Agatha Christie után valami egészen újdonat újat létrehozni a klasszikus detektívregények nyomán haladva, mivel itt kiváltképp fennáll a veszélye a sztereotípiának. Ám módfelett értékelendő Bíró Szabolcs törekvése, mely szerint teljességében vállalja, hogy ő a szórakoztató irodalom képviselője. Kényszerű náthaszünetem alatt könnyed s kellemetes felüdülés volt számomra regénye, és végül is ez ennek a műfajnak a célja, mely viszont ha jól művelik, semmiképpen sem tekinthető a hagyományos értelemben vett ponyvának.

A két főszereplő, nyomozó és segédje kicsit ugyan Sherlock Holmesra és Watsonra hajaz, ám sebaj, mert az alapötlet eléggé jó – naiv régészhallgatók kincseshajó után kutató kiruccanása Chilébe, s a szerelem köntösébe bújtatott gyilkolászás. arról nem is szólva, hogy a csupán 2x10 éves Szabolcsnak még bőven van ideje tökélyre fejlesztenie Frank Wilson személyét. Addig is vigyázat, mert a naplemente nem az aminek látszik, mi pediglen csak „nyüszítve és reszketve várjuk, hogy újra felkeljen és beragyogja világunkat...”

Dömény Andrea

PRESStige

2008. november 11.